Rozhovor bol uverejenený v Hamuliakovskom spravodaji v máji 2017
?
DO HAMULIAKOVA ZA VETROM
V minuloročnom Spravodaji sme Vás informovali, že v najbližších dňoch očakávame prekročenie veľkého miľníka a to prekročenie hranice 2000. V júni minulého roka sa prisťahoval 2000. občan Hamuliakova. Jubilejnými prisťahovalcami sú Miroslav a Monika Pikusoví, do Hamuliakova prišli pred necelým rokom.
Prečo Hamuliakovo?
Monika: Ja som z maďarskej dediny Tomášov, Miro je z mesta. Lákalo nás, že Hamuliakovo kombinuje tradičnú dedinu a predmestie. Páči sa nám tiež harmónia oboch národností, aj naše budúce dieťa chceme vychovávať dvojjazyčne.
Miroslav: Ja som sem chodil často za vodnými športami, chcel som bývať viac „poruke“. V slovenskom svete windsurfingu a kitesurfingu je „Hamuli“ pojem. Karpaty a Alpy vytvárajú akýsi lievik na vietor. Hrušovská hať medzi Hamuliakovom a Kalinkovom je široká, plytká, bez prúdu a naviac sa tu breh tak zvláštne stáča, že obvyklý severo-západný vietor dopadá krížom k brehu, čo je pre tieto športy dôležité k bezpečnosti. Takže ideálne podmienky, aj z pohľadu celej strednej Európy.
Prečo vidieť kitesurfing niektoré dni aj priamo na pláži pred obcou pri Marina Café?
Miroslav: To zase súvisí s občasným opačným vetrom, ktorý fúka od juhu. Jazdcom vtedy proti vetru pomáha aj prúd Dunaja a podmienky sú vtedy tak dobré, že lákajú športovcov aj z Rakúska a Čiech.
Ale nie je to len vietor, čo ma sem dostalo. Dunaj všeobecne robí Hamuliakovo jedinečným spomedzi všetkých obcí okolo Bratislavy, hocijaká prechádzka po hrádzi pri západe slnka, či pozorovanie migrujúcich husí je tu zážitkom. Máme aj kajak či kanoe a je to tu pre nás ako nepretržitá dovolenka pri mori.
Ako zvládate dopravu do Bratislavy, na ktorú sa mnohí sťažujú
Monika: Často dochádzame na bicykli po hrádzi, trvá to tiež hodinu, ale je to oveľa príjemnejšie ako autom. Zvažujeme kúpiť si kvôli tomu elektrický bicykel.
Nejaké postrehy na zlepšenie?
Monika: Páči sa nám susedská iniciatíva so zberom odpadu na verejných priestoroch a snažíme sa zapájať, odpadkov je tu ozaj dosť. Trápi nás tiež nelegálna skládka zeleného odpadu v lesíku za hrádzou. Chápeme, že je to dedičstvo minulosti a pre mnohých ide len o zvyk, lebo tam vidíme nosiť odpad bez pocitu viny. Ostatní by sme mali ísť pozitívnym príkladom.
Miroslav Pikus
A SZÉL FÚJT GÚTORRA
A Gútori Hírmondó múlt évi számában értesítettük Önöket, hogy a legközelebbi napokban Gútor egy nagy mérföldkövet lép át – a lakosság száma meghaladja a 2000 fős határt. 2016. júniusában beköltözött a 2000. lakos. Jubiláló lakosokként Pikus Miro és Mónika költöztek hozzánk majd egy évvel ezelőtt.
Miért éppen Gútorra esett a választásuk?
Mónika: Én eredetileg magyar faluból, Félből származom, Miro városi, és vonzott, hogy Gútor egyesíti magában a hagyományos falut és a külvárost. Tetszik az is, hogy itt harmonikusan él egymás mellett a két nemzet, születendő gyermekünket is kétnyelvű környezetben szeretnénk nevelni.
Miroslav: Én sokat jártam ide már azelőtt is a vízi sportok végett, és közelebb szerettem volna lakni. A szlovák windsurf és kitesurf közösségben Gútor fogalom. A Kárpátok és az Alpok egyfajta tölcsért képeznek a szél számára. A Körtvélyesi csatorna Gútor és Szemet között széles, sekély, áramlat nélküli, ráadásul a part érdekes kanyart vesz, így az észak-keleti szél keresztben fúj a part felé, amely a hasonló sportokhoz biztonsági szempontból fontos. Ideális körülmények ezek közép-európai viszonylatban.
Miért látni kitesurfösöket néha közvetlenül a Marina Cafe melletti partszakaszon?
Miroslav: Ez akkor van, amikor ellentétes irányú, azaz déli irányú szelek fújnak. A széllovasokat ilyenkor a dunai áramlatok is segítik és a körülmények ilyenkor rendszerint olyan jók, hogy Ausztriából és Csehországból is idecsalogatják a sportolókat.
De nemcsak a szél az, ami Gútorra hozott. A Duna közvetlen közelsége egyértelműen különlegessé teszi a falut a többi, Pozsony környéki faluval szemben. Egy röpke séta a töltésen naplementekor vagy a vándormadarak figyelése mind-mind élmény itt. Van kajakunk és kenunk, tehát az egész ittlét nekünk olyan, mintha üdülésen lennénk.
Hogyan viselik a Pozsonyba való közlekedést, amire sokan panaszkodnak?
Mónika: Sokszor megyünk biciklivel a töltés mentén, ami mindössze egy óra, de sokkal-sokkal kellemesebb, mint autóval. Gondolkozunk rajta, hogy elektromos kerékpárt is beszerzünk.
Van valami javaslatuk, min lehetne javítani?
Mónika: Tetszik, hogy a szomszédokkal karöltve sikerült önkéntes szemétgyűjtést szervezni a parton, erdőben, mert a szemétből itt sok van. Bosszant az illegális zöldhulladék-lerakat az erdőben a kis töltés mögött. Valószínűleg a múlt öröksége ez és sokak megszokásból hordják ki ide a zöld hulladékot, mert láthatólag nem ártó szándékkal teszik. A többiek viszont pozitív példaként járhatnánk elől.
Miroslav Pikus
Fordította: Mgr. Pikus Mónika
