Aktuality

Habo Vilo és Dávid – egy évvel ezelőtt ezek a nevek nekünk semmit sem mondtak. Azok, akik már régebben Gútoron laknak, lehet, hogy az óvodából, vagy az iskolából emlékeznek Dávidra. Vilora és nejére Évára pedig a misérdi pékségből, találkozhattak velük falunkban is. Viszont a múlt év őszétől egész Szlovákia tudja, hogy  az ország legismertebb szakácskettőséről van szó.

2016 április elseje van. Milyen volt az életük egy évvel ezelőtt?

Vilo: Megszokott életet éltünk, feleségemmel munkába jártunk, Dávid iskolába járt, kijárt az utcára a barátaival, vagy otthon lustálkodott.

Hogyan kerültek a JOJ TV „Az én anyám jobban főz, mint a Te anyád“ show műsorába?

Vilo: Nejemnek volt egy munkatársa, akinek a lánya a JOJ televíziócsatornánál dolgozik. Először a nejemet győzködte, hogy próbálja meg ezt a versenyt, de ő erről hallani sem akart. Velem is próbálkozott, de egy három évvel ezelőtti kellemetlen élmény után – egy másik tévécsatorna főzőcske műsorában – erősen ingadoztam. Igazat megvallva, Dávid fiunk volt az, aki végül is rávett, gondolván, hogy a próbálkozás semmibe sem kerül.

Mikor kezdtek versenyezni?

Dávid: Múlt év augusztusában kezdtünk forgatni, óriási hőségek közepette. Mivelünk az első részt szeptemberben vetítette le a tévé.

És receptjeikkel kezdték aratni a sikereket …

Vilo: Igen, világrekordot döntöttünk. Dáviddal 27 körben vettünk részt. Az eddigi csúcsot magyarországiak tartották 12 körrel. Eljött minket megnézni a Freemantle Media világverseny igazgatónője is.  Ezenkívül főztem ikertestvéremmel, Péterrel és voltak speciális körök is, úgyhogy egybevetve körülbelül 70-szer szerepeltünk a képernyőn.

Miben voltak az Önök receptjei egyéniek? Hogyan sikerült ilyen sokszor legyőzni az ellenfeleket?

Vilo: Sokan mondják, hogy az egyszerű ételeket is lelkesedéssel készítettük. 15 éves korom óta főzök, szívesen próbálkozom új dolgokkal, az ételeknek jelleget adok.

Hogyan tudtak minduntalan improvizálni? Dávid felemelte a fedőt, egy percnyi idejük volt, hogy pontosan tudják, mit fognak készíteni.

Vilo: Minden közvetítés előtt mindegyik versenyző leadja a maga 10 receptjét és a főszakács dönti el, mi lesz az alapanyag, ami aztán a fedő alatt van elhelyezve. Ameddig csak a fedőt láttam, nagyon izgultam, de azután az idegesség elmúlt és nekifogtunk. Gyorsan fel kellett idéznem a receptet (már mint az említett tíz közül) és persze a szükséges hozzávalókat.

Dávid, Te ezt hogy viselted?  Édesapád azzal is híressé vált, ahogyan Veled kiabált?

Dávid: A konyhában nem vagyok kimondottan balkezes. Mindig segítkeztem, az alapvető dolgokat ismertem. Szeretek főzni, de be kell vallanom, hogy számomra ez sokszor stresszelő volt. Ami apámat illeti, egyik fülemen be, a másikon ki …. már megszoktam.

Vilo először Dáviddal főzött, majd ikertestvérével, Péterrel. Közben voltak a különkiadások és most Dávid az édesanyjával főz. Januárban receptjeiket könyv formájában is kiadták. A könyv már a megjelenése előtt is sikeres volt, már 15 ezer példányban kelt el. Néhány hónapja a könyvpiac első helyezettje.

Vilo: Az ötlet spontánul jött és a megvalósítás még gyorsabban. A könyv tartalmazza anyám és anyósom 70 receptjét. Ezek hagyományos receptek. Ma az emberek igyekeznek gyorsan főzni. A vendéglők telítve vannak különböző nemzetek konyháinak ételeivel, s mellette megfeledkezünk saját tipikus, hagyományos receptjeinkről. Célom anyáink receptjeinek és ízeinek a megismertetése volt.

Lesz ennek a könyvnek folytatása is?

Vilo: Igen, már a további könyvön dolgozom: „Vilo legjobb receptjei“ –  „Najlepšie recepty Vila“, valahogy így nevezném. Ha azt vesszük, hogy a 70 körön keresztül 10 receptre volt szükségem csaknem minden körben, körülbelül 200-300 receptem van. Második könyvem receptjeinek alapja fürjek, fácánok, galambok, csigák, kagylók lesznek. Nem mindennapi fűszerekkel és hozzávalókkal, de olyanok, melyek otthon egy szlovák háztartásban is elkészíthetők.

Hogyan élték át a távozást a versenyből, melynek 4-5 hónapon keresztül a résztvevői voltak?

Vilo: Emelt fővel.

Manapság az olyan személyeket, kik gyakran megjelennek a képernyőn, celebeknek nevezzük. Celebeknek érzik magukat?  Hogy változtatta meg az életüket ez a verseny?

Vilo: Nem szeretem a celeb szót. Néhány hónap alatt megváltozott az életünk, de az emberben kell, hogy legyen bizonyos méretű alázatosság. Ismert – sokszor látott személy vagyok, de igyekszem az maradni, aki voltam. Továbbra is szívesen ízlelem a kínai konyhát, továbbra is látogatjuk a bevásárló központokat. Igaz, hogy a forgatások miatt búcsút kellett mondani a pékségi munkánknak. A forgatások nagyon sok időt vettek igénybe.  A nappali forgatások után nem győztük az éjszakai szolgálatokat.

Dávid: A somorjai alapiskola 9. osztályának a tanulója vagyok. A forgatások miatt sokszor hiányoztam, amit be kellett pótolnom. Igaz, az iskolatársaim felismernek, szelfiznek velem. A jövő tanévben tanulmányait a gasztronómiai szakon szeretném folytatni.  Érdekel, szeretem csinálni.

Jelenleg hogyan telnek napjaik?

Vilo: Könyvbemutatókra járok, Szlovákia különböző tájain főzök. Szívesen szerzek az embereknek örömet, az onkológiai beteg fiúcskának az álmát teljesítem, aki azt hiszem a legnagyobb szurkolónk. Meghívtak a Vranov nad Topľou-i iskolába, az iskolának 700 diákja van. A  JOJ tévé mintájára főzőversenyt szerveztek, az egyik csapat tagja voltam. Ezek olyan pillanatok, melyek melengetik a szívemet. Azt tartom, hogy az ilyen alkalmaknak kell összekötniük az embereket.

Gútoron is látni fogjuk főzés közben?

Vilo: Meghívtak a Falunapra. Ha minden jól alakul, találkozunk június 18-án Gútor főterén. Előre is örülünk a gútoriakkal való találkozásnak.

Beszélgetőpartner: Krajčírné Nagy Julianna mérnök

Szent Donát, a földművesek, borászok és termés védőszentje, a 4. században élt Olaszországban. A hívők főként a természeti csapásoktól való védelemért fohászkodnak hozzá. Igaz, Gútort sokszor elöntötte a Duna, így feltételezhetnénk, hogy éppen ezért választhatták az öreg gútoriak Szent Donátot védőszentjükké. DE: Bogár Julianna szerint ennek más az oka. 1770-ben nagy PESTIS JÁRVÁNY volt (… pontosan 250 évvel ezelőtt). A gútoriak is féltek. Nyár lehetett. Időbelileg a legközelebbi szent, Szent Donát volt. HOZZÁ FOHÁSZKODTAK, HOGY MENTSE MEG A FALU NÉPÉT. És megmentette. HÁLÁJUK KIFEJEZÉSEKÉNT A FALU VÉDŐSZENTJÉVÉ TETTÉK ÉS TISZTELETÉRE SZOBROT ÁLLÍTOTTAK A PARKBAN.

Augusztus 7. Szent Donát napja. A falu búcsúja az ezt követő vasárnapon kerül megrendezésre minden évben. Az ünnepélyes szentmisén hálát adnak Szent Donátnak mindenért, amit a falu népének az elmúlt év során megadatott.

Avagy hogyan jut el az ember a közgazdaságtól a területrendezési terveken keresztül a művészi kivitelezésű tortákig?

Amikor a beszélgetés céljából meglátogattam Anka Parákovát, Gútor Területrendezési Tervével a kezében fogadott. Őszintén szólva – úgy gondoltam, ő e tervvel él. Ezt már, mint képviselő kolléga, az utóbbi hónapok alatt megszoktam. Az egyöntetű, hogy Gútoron ő e terv legjobb ismerője.

Ön közgazdászmérnök. Hogy került a területrendezéshez?

Gútoron 2002 óta élek. 2006 őszén lettem a helyi önkormányzat képviselője és magam választottam az Építési, Területrendezési és  Közlekedési Bizottságot. Nagyon rendszerető és pedáns vagyok. Nem akartam csak kritizálni és panaszkodni, hogy minek hogy kellene lennie. Ez túl egyszerű. Számomra az volt a kihívás, hogy tegyek azért valamit, hogy a helyzet más legyen – legyen rend, és minden a község területfejlesztésének és területrendezésének legfontosabb jogi okiratával összhangban legyen.

Hogyan jutott el a művészi kivitelezésű tortákhoz? Az Ön kézügyességéről akkor vettem tudomást, amikor 2010-ben a Csengettyű /Zvonček/ Klub karácsonyi kiállító standján megjelentek a gyönyörű mézes süteményei. Ezt követően a „Húsvéti alkotások marcipánból”, valamint „Torták díszítése marcipánnal“ címmel alkotó délutánt szerveztünk a gútori kultúrházban. Mindez hogy kezdődött?

Mindig is nagyon közel álltam a művészethez. Szeretek festeni és modellezni. Tortákat már több mint 30 éve készítek. Arról álmodoztam, hogy vállalkozó leszek ebben a szakmában. De ekkor már elkezdtem egyetemi tanulmányaimat és ezt a hobbit félre kellett tennem. Az egyetemet már régen befejeztem, felneveltem három gyermekemet, és akkor visszatértem szívem régi vágyához. Ezt nem mint kereseti tevékenységet végzem, hanem saját örömömre. Számomra ez a tevékenység nagyszerű pihenést jelent, bár néha már az adrenalin szint növekedésével párosul, ha szorít az időpont.

Beszélhetünk kedvenc tortájáról? Van ilyen?

Nincs. Még sohasem voltam megelégedve az eredménnyel. Végtelenül igényes vagyok magammal szemben. Mindig tudom, hogy hol lehetne javítani. Kétszer ugyanazt a tortát nem készítem. Ezért érdekel ez a tevékenység, ez nem sorozatgyártás, minden darab egyedi és művészi. Azt szeretem, ha a megrendelő megmondja, milyen ízt kíván, a motívumot, a színösszeállítást és a részleteket rám hagyja – széles teret hagyva a megvalósításnak. Mindig vázlattal kezdem. A tortát papíron megrajzolom, bonyolultabb esetben makettet is készítek, hogy arányaiban és technikailag is kidolgozhassam a részleteket. Gyakran merítek ötleteket az internetről, kedvenc világhírű cukrászaimtól.

Mit szeret modellezni? Van valamilyen sorrend?

Igen. Legnagyobb örömet számomra a virágok jelentik, minden sziromlevél, erezet. Továbbá a gyermekmotívumok, apró alakocskák és végül a műszaki dolgok.  Például amikor repülőt modelleztem, az internetről lehúztam az adott típus műszaki adatait, rajzait, ezeket áttanulmányoztam, majd ennek alapján elkészítettem fondantból a gép hű kicsinyített mását. Ez nagyon érdekes. Az ember egyszer virágszakértő, máskor festő, kirakatrendező, fodrász, majd szabó vagy akár konstruktőr.

Már évek hosszú során jelennek meg cikkei: Torták édesanyámtól /Torty od mamy/ és a Maminka szaklapokban AnkaP fedőnéven.

Igen, gyakran. Ezekben a lapokban fényképes receptekkel dolgozom – arról, hogy melyik torta hogyan készül. De közlök saját recepteket is, főleg allergiások számára – liszt és laktózérzékenyeknek.

2015 októberében Pőstényben rendezték meg a torták, mézes sütemények, kézimunkák szlovákiai versennyel egybekötött kiállítását. Innen egy első és egy negyedik helyet hozott haza.

Először jelentkeztem ebbe a versenybe, melyen több mint 90 amatőr cukrász vett részt. A téma az esküvői torta volt. Az „Ehető torta“ kategóriában, ahol minden részlet elfogyasztható, első helyet értem el. Ez egy virágokkal, kézzel festett menyasszonnyal díszített torta volt. Az „Esküvői torták díszített makettjei“ kategóriában a torta alapja polisztirénből készült, viszont a bevonat és a díszítés ehető volt. Ebben a kategóriában a negyedik helyen végeztem, a tortán két páva ékeskedett.

A torták fantasztikusan néznek ki és tudom, hogy nagyon ízletesek. Vannak még további céljai, elképzelései?

Ha egyszer lesz rá időm, szeretnék részt venni a Londonban hagyományosan megrendezett versennyel egybekötött világkiállításon. Három évvel ezelőtt meglátogattam ezt a rendezvényt, nemcsak mint látogató, hanem alkalmam nyílt találkozni kedvelt világhírű cukrászaimmal és részt venni az általuk szervezett kurzusokon. Tanultam modellezni, például Alan Dunntól, vagy a királyi glazúrral történő díszítés világranglistáját vezető Eddi Spencetől öregúrtól, aki Charles herceg és Diana hercegnő esküvői tortáját készítette. Remélem, hogy egyszer sikerül részt vennem ezen az előkelő világversenyen.

Beszélgetőpartner: Krajčírné Nagy Julianna mérnök

madarsky text

Milí obyvatelia obce Hviezdoslavov, s radosťou Vám oznamujeme, že v rámci spolupráce so spoločnosťou ASEKOL SK pribudol za obecným úradom červeno-biely kontajner na zber malých elektrozariadení a batérií.

Do kontajnera MÔŽETE  bezplatne vhadzovať všetky malé elektrospotrebiče ako rýchlovarné kanvice, hriankovače, fény, mobilné telefóny, výpočtovú techniku, elektronické hračky a podobne, ktoré je možné vložiť do zberného otvoru. Taktiež do kontajnera môžete vhadzovať batérie a akumulátory.

Do kontajnerov je, naopak, ZAKÁZANÉ vhadzovať monitory, televízory, žiarivky a výbojky, ktoré treba aj naďalej odovzdávať na špecializovaných miestach.

Recyklácia je dôležitá

Elektroodpad, ktorého je stále viac, má značný vplyv na životné prostredie. Vo Hviezdoslavove chceme byť zodpovední a zvýšiť úroveň recyklovania v obci aj prostredníctvom zberu elektroodpadu. Pre zaujímavosť, spoločnosť ASEKOL SK vytvorila dlhodobý projekt Venuj Mobil, ktorý sa zameriava, ako názov napovedá, na nepoužívané mobilné telefóny, ktorých je v slovenských domácnostiach takmer 6 miliónov. Vybrané telefóny ASEKOL skontroluje, nefunkčné odovzdá na recykláciu, funkčné daruje detským domovom, deťom zo sociálne slabých rodín, či ďalším organizáciám, za čo palec hore ?

Stav naplnenia sledujú senzory

Kontajner je vybavený senzorom naplnenia a označený QR kódom na vonkajšej strane.

Vďaka senzorom od spoločnosti Sensoneo dokážu pracovníci spoločnosti ASEKOL SK sledovať naplnenosť kontajnerov a plánovať ich vyprázdnenie tak, aby sa nestalo, že sú preplnené.

„Szokásainkról és hagyományainkról lévén szó egy nagyon találó gondolat jut az eszembe, amelyet nem is oly régen olvastam. SZOKÁSAINKAT, HAGYOMÁNYAINKAT NEM ÁPOLNI KELL, MERT NEM BETEGEK, NEM ŐRIZNI KELL, MERT NEM RABOK, EZEKET ÉLNI KELL. Ez így igaz, de a mai valóság sajnos más. A VALAMIKORI SZOKÁSOK, HAGYOMÁNYOK FELEDÉSBE MERÜLTEK, SZINTE MÁR NEM IS ISMERJÜK A MÚLTNAK EZT A SZELLEMI KINCSESTÁRÁT. Már évek óta kísért a szándék, hogy el kellene mondani mindazt, amit a szüleimtől, nagyszüleimtől és a régi gútoriaktól hallottam. Most a teljesség igénye nélkül próbálom leírni mindazt, amit szokásainkról, hagyományainkról megjegyeztem; ezek a kalendáriumi év egy-egy időszakához kötődnek. …

Augusztus egy nagyon nagy jelentőségű hónap volt a gútoriak életében, ugyanis ekkor volt a széles környéken ismert és elismert híres gútori búcsú – a nevezetes TÖKBÚCSÚ. Persze, ez nem azt jelentette, hogy a menü tökből készült, hanem azt, hogy tökkel díszítették fel a báli sátrat, a falu végén összeácsolt kapukat. A BÚCSÚ Szent Donát napja (augusztus 7.) utáni első vasárnapon volt; A SZENTMISE UTÁNI VIGADALOM a falu közepén Nagy József vendéglője előtt (megj.: ma a kultúrház előtti tér). A „RINGISPÜLÖKET“ (ringispil – körhinta) kézi erővel hajtották, főleg a pénztelen gyerekek, akik néhány kör után egyszer ingyen felülhettek a hintára. A céllövöldében lőtt papírrózsákat a legények szívük választottjának ajándékozták; a gyerekek cukorsípot, medvecukrot kaptak. A BÁL vasárnap főleg a vendégek számára, hétfőn pedig az otthoniaknak jelentett mulatozást, jó kedvet egészen reggelig. Gútor arról volt híres, hogy a vendégek megkaptak minden földi jót, ebéd közben a házról házra járó zenészek húzták a nótát. A koldusok érdekes színfoltot jelentettek a falu életében, a háziak róluk sem feledkeztek meg, no meg a „szegényház” lakóiról sem, akik ezen a napon végigették az összes házban főtt ill. sült finomságokat. Ennek az ünnepnek megvolt a maga varázsa, vissza nem térő hangulata.” (Bogár Julianna: Visszajáró, 2019)

Az ÜNNEPÉLYES SZENT MISE vasárnap augusztus 9-én lesz megtartva 9,30-kor. Este 19,00 órai kezdettel a Csemadok helyi szervezete mindenkit szeretettel vár az ÜNNEPI KOSZORÚZÁSRA a Hősök Szobránál. A koszorúzás után a Squash Caffe-ban ZENÉS EST kerül megrendezésre.