Rozhovor bol uverejnený v Hamuliakovskom spravodaji v máji 2019

🇭🇺 👇

P1560078

SPOZNÁVAJÚ SVET TAK, AKO HO VÄČŠINA ĽUDÍ NIKDY NEUVIDÍ

Peter a Nina Csonkovci sú jeden z najúspešnejších slovenských športových párov. Spolu tvoria najlepšiu manželskú dvojicu vo freestylovom (voľnoštýlovom) kajakovaní na svete. Základom tohto športu sú akrobatické manévre na divokej vode, ich náročnosť, postupnosť a choreografia. Človek na to potrebuje extrémne silné brucho, chrbát, ramená a špeciálny kajak. Vyspovedali sme Ninu Csonkovú …

Nina, kedy ste začali s kajakovaním? Ako ste sa dostali k tomuto nekaždodennému športu?

Môj manžel Peter začal s kajakovaním veľmi skoro, mal 12 rokov. Ja som začala veľmi neskoro, mala som takmer 18 rokov. Tým, že som z Martina, mala som bližší vzťah k horám. Robila som rôzne športy. Keď sme sa presťahovali s rodičmi do Bratislavy, naskytla sa mi možnosť chodiť do Čunova, kde som raftovala, ale bolo to len hobby. Kajakujem 16 rokov – odkedy som spoznala môjho manžela, (smiech) odkedy skočil do môjho raftu – bola to láska na prvý pohľad. Láska nielen k nemu, ale vďaka nemu som začala profesionálne športovať.

Je niekoľko rôznych typov vodných športov. Ktorý robíte vy?

Ja som rok raftovala a potom som prešla na kajak. Robím freestyle a extrémne kajakovanie  – t.j.  splavovanie riek. Peter začal klasicky vo vodáckom oddiele, potom prešiel na raft, kajak a freestyle. Freestyle kajak a splavovanie riek ide spolu ruka v ruke.

P1280487

Splavovanie riek si viem predstaviť. Ale čo znamená freestyle kajakovanie?

Nesúťažíme o to, ako čo najrýchlejšie prejsť daný úsek – ako je tomu vo vodnom slalome, ale v akrobacii vo vodnej pereji. Hodnotí sa najväčší počet trikov za 45 sekúnd,  čím viac ťažších figúr a ich kombinácií, tým viac bodov. Hodnotí sa systémom všetko alebo nič, čo znamená, že figúru musím predviesť stopercentne, inač nezískam žiadne body, preto je dôležitá technika, ale aj taktika.

Aký je rozdiel medzi kajakmi, ktoré využívate?

Ľudia najviac poznajú vodný slalom v Čunove, na ktorý sa používa dlhý kajak, ktorý je špicatý, ľahký, krehký a veľmi rýchly. Jazdí sa na ňom pomedzi brány. Na splav riek v exotických krajinách používame creek kajaky (pozn.: creek v angličtine znamená potok, zátoka). Sú to plastové kajaky, ktoré sú kratšie, ťažké, robustné, objemné, aby napríklad pri náraze do skál v rieke, či pri skokoch vo vodopádoch vydržali. Keď súťažíme vo freestyle – keď robíme akrobaciu, máme ešte kratšie kajaky, napríklad ja mám kajak dlhý 165 cm.

Kde trénujete?

Veľa trénujeme v Čunove. Ak sa nám nechce šoférovať, zoberieme si kajaky, prepádlujeme k Danubiane do Čunova, odnesieme kajaky na kanál, trénujeme a tým istým spôsobom sa potom vrátime domov. Veľakrát chodíme aj s päťročným synom, v tom prípade používame dvojkajak. Okrem toho, samozrejme, sme veľa v posilňovni.

DCIM/100MEDIA/DJI_0155.JPG

Koľko trénujete v súčasnosti?

Je to ťažký šport. Človek sa musí naučiť sadnúť si do kajaku, udržať rovnováhu, vedieť ísť dole kanálom  – trvá to dlho. Vo freestyle kajakovaní sa učíte niekoľko rokov, aby ste vôbec vedeli niečo urobiť, aby ste sa tam neutopili … (smiech). Tým, že ja som mala výborného trénera (môjho manžela), mala som zrýchlený kurz a za tri roky som začala súťažiť a dosahovať výsledky. V ére „pred dieťaťom“ sme trénovali dvakrát denne. Keď prišlo dieťa, veci sa trochu zmenili. Teraz v zime trénujeme raz denne dve hodiny šesť dní do týždňa.

Aké výsledky ste dosiahli v súťažiach? Vraj iba dva mesiace po pôrode ste vybojovali striebro na majstrovstvách Európy.

Áno, je to tak. Dvakrát som bola vicemajsterkou Európy, som niekoľkonásobná víťazka svetového a európskeho pohára. Môj manžel Peter bol trikrát vicemajster sveta, dvakrát majster Európy, a celkový víťaz svetového pohára.

Pobyt na vode musí byť vašou vášňou a určite to zbožňujete. Inakšie si neviem vysvetliť, že desiatky dní do roka cestujete po súťažiach a okrem toho desiatky dní trávite objavovaním divokých riek v najodľahlejších kútoch sveta. Napríklad v roku 2017 ste strávili mimo domova zhruba 250 dní  – navštívili ste 15 krajín, mali ste 12 letov a najazdili 20.000 km autom. Navštívili ste Ekvádor, Ugandu, Zambiu, Kostariku, Kanadu, USA a ďalšie krajiny. Z kajaku vidíte planétu z perspektívy, ktorú človek pešo nezažije. Ktorá expedícia bola najvydarenejšia a ktorá najnebezpečnejšia? 

Každá expedícia je úžasná. Jednoznačne najvydarenejším a aj najnebezpečnejším bol splav rieky Zambezi v roku 2009. V kaňone, kde nie je nič, žiadny signál, žiadni ľudia, ale sú tam krokodíly a hrochy. Boli sme celkom mimo civilizácie. Veľmi sme si to užívali, mali sme neopísateľné zážitky, ale na druhej strane bolo tam veľa nebezpečenstiev. Okrem iného na konci expedície dostal Peťo maláriu.

Ako do tohto obrazu a životného štýlu zapadá dieťa? V období „pred dieťaťom“ ste boli len dvaja, človek je flexibilnejší. Ako to všetko zvládate teraz? Nechávate syna doma, alebo ho beriete so sebou?

Snažíme sa ho brávať so sebou. Vedeli sme, že chceme mať dieťa a chceme pokračovať vo všetkom ďalej, veď je to náš životný štýl. Povedala som si, že pol roka zo sezóny vynechám a druhý polrok nastúpim naspäť. Syn sa musel narodiť vtedy, keď sme práve neboli na cestách. Nerada som zavretá vnútri, takže po šiestich týždňoch po pôrode som už musela vypadnúť z domu. Všetko sme zbalili, vrátane šesťtýždňového dieťaťa, zbalili sme sa do karavanu a vybrali sme sa k vode. Syn to zvládol bravúrne. Jediná vec, ktorú neznášal, bolo sedieť v autosedačke. Horšie bolo, keď mal Peťko rok a museli sme cestovať na majstrovstvá sveta do Kanady. To sme si nevedeli predstaviť, ako budeme žiť vyše mesiaca v stane. Nemohli sme si dovoliť zaplatiť hotel. Zväz nám peniaze nedá. Mali sme sponzora, ktorý nás podporoval, mali sme rozpočet na celý rok a museli sme si tie peniaze rozložiť. Nakoniec sme bývali v stane na lúke, nebola tam elektrika, ani voda, ani záchod. A bolo to super. Mali sme obrovské šťastie – celý mesiac v Kanade bolo výborné počasie. Peťko to zvládol perfektne. My sme boli z toho unavení, lebo hodinu trénoval manžel, hodinu ja a ten, kto netrénoval, neoddychoval (ako ostatní), ale staral sa o malého. My sa nad tým teraz už smejeme, ale bolo to náročné.

Zážitky z Vašich ciest aj nahrávate, nakrúcate videá. Nedávno som videla krátku upútavku Vášho filmu o ugandských kajakároch. Zaujalo ma to. A hneď som sa na Vás nakontaktovala. Navrhla som „čaj o piatej“  – t.j. besedu s Vami, aby ste Hamuliakovčanom porozprávali o svojich zážitkoch. Časovo sa nám zatiaľ nepodarilo nájsť termín, ale pevne dúfam, že na jeseň sa to podarí.

Dúfam, že sa nám podarí ešte v tomto roku nájsť nejaký termín a veľmi radi sa podelíme o naše zážitky. Ale je toho naozaj veľa! Čo sa týka videí – manžel je kameraman, takže z každej cesty si donesieme veľké množstvo materiálov. V Ugande sme boli deväťkrát. Poznáme kajakársku komunitu. Aj vďaka tomuto filmu sa podarilo ugandskému tímu prvýkrát v histórii vycestovať mimo krajinu a to na majstrovstvá sveta v Kanade – čo bolo ich celoživotným snom.

Najhorší deň v živote športovca je ten, keď sa zraní. Minulý rok ste sa zranili. Hrozilo, že musíte ukončiť kariéru. Ale zvládli ste to.

Mala som poškodené dve platničky, ktoré pri kajakovaní a prudkých pohyboch na divokej vode dostávajú poriadne zabrať. Poškodenie a vysunutie platničiek však bolo také výrazné, že lekár ani nepredpokladal, že by som nešla na operáciu. Ja som nešla a podarilo sa mi vrátiť do vrcholovej formy. Začala som cvičiť špeciálne cviky na uvoľňovanie a regeneráciu platničiek. Po roku som bola znova na magnetickej rezonancii. Pred rokom som mala platničky vysunuté na 7 mm, teraz sú späť. Lekár tomu neveril. Pre istotu aj manžel si išiel skontrolovať chrbát, aj jemu zistili vysunuté platničky. On už mal niekoľko vážnych zranení – mal operované rameno, mal odtrhnutý pravý priečny brušný sval, ľavý priečny brušný sval, odtrhnutý biceps, štyrikrát mal maláriu, mal pásový opar, zápal lakťov. V poslednom čase sme začali viac počúvať svoje telo, dávame si na seba väčší pozor.

Čo na Vás čaká najbližšie?

Tento rok začiatkom júla máme majstrovstvá sveta v Španielsku. Bojujeme s financovaním. Čakáme, či sa náš zväz vyjadrí pozitívne a pomôže s financovaním. To bude vrchol sezóny. Okrem toho máme rôzne menšie preteky v Rakúsku, v Čechách, v Nemecku. Pred niekoľkými rokmi sme sa veľmi sústredili na freestyle a na preteky. Teraz sme si povedali, že už si chceme tú vodu už aj užiť, kajakovať pre radosť, nabiť sa energiou. V máji sa chystáme do Gruzínska na divoké rieky. V tejto časti sveta sme ešte nikdy neboli, vždy sme išli druhým smerom. Po ukončení sezóny sa chystáme do Nórska a pochodiť karavanom Európu – samozrejme na vode.

Nakoniec by ma zaujímalo, ako sa Vám býva v Hamuliakove.

Ja som sa narodila v Martine, potom som bývala v Bratislave, následne v Hamuliakove. Ešte ako tínedžerka som si nevedela predstaviť, že by som tu raz naozaj bývala. S manželom sme dlhšie bývali v Bratislave, ale vo veľkom meste sme neboli spokojní. Keď sme začali rozmýšľať o tom, kde sa usadíme, tým, že sme vodáci, chceli sme niekde pri vode. A nakoniec sme sa rozhodli pre Hamuliakovo. Bolo to skvelé rozhodnutie, je nám tu výborne, sme veľmi spokojní. Dunaj a hrádza nám poskytujú možnosti pre športové vyžitie.

Ďakujem za rozhovor a teším sa na besedu s Vami!

Zhovárala sa:

Ing. Juliana Krajčírová

P1166377

🇭🇺  MÁS SZÖGBŐL ISMERIK MEG A VILÁGOT

 Peter és Nina Csonka a legsikeresebb szlovák sportolók közé tartoznak. Együtt a világ legsikeresebb szabadstílusú (freestyle) kajakos házaspárát alkotják. A sport lényege a vadvízben végzett akrobatikus manőverek, azok igényessége, sorrendje és koreográfiája. Erre, a speciális kajakon kívül az embernek erős has-, hát- és karizmokra van szüksége. Nina Csonkovát kérdeztem.

Nina, mikor kezdett kajakozni? Hogy került ehhez a nem mindennapi sporthoz?

A férjem, Peter 12 évesen kezdett el kajakozni. Én később kezdtem, már majdnem 18 éves voltam. Túrócszentmártonból származom, így szívemhez közelebb álltak a hegyek. Mikor szüleimmel Pozsonyba költöztünk, lehetőségem volt Dunacsúnyba járni, ahol szabadidőmben raftingoltam. 16 éve kajakozok, pontosabban amióta megismertem a férjemet, (mosoly) amióta a raftomba ugrott – szerelem volt az első látásra. Nemcsak beleszerettem, de neki köszönhetően kezdtem profi szinten sportolni.

Különböző vízisportok vannak. Melyeket űzi?

Raftingoltam, később kajakra váltottam. Szabadstílusú és extrém kajakozással foglalkozom – azaz vízitúrázunk. Férjem gyerekként víziturista szakosztálynál kezdte, aztán a raft, a kajak és a szabadstílus mellett döntött. A szabadstílusú kajak és a vízitúrázás szorosan egybefüggnek.

A vízitúrázást el tudom képzelni. De mit jelent a szabadstílusú kajakozás?

Nem az a lényeg, hogy egy bizonyos szakaszon minél gyorsabban átmenjünk – ahogy ez a vízi szlalomban van, hanem a hangsúly a hullámverésben előadott akrobatikus elemeken van. A zsűri a 45 másodperc alatt véghezvitt elemek számát, azok nehézségét  és kombinációját értékeli. „Minden vagy semmi” rendszer alapján működik az értékelés, tehát tökéletesen véghez kell vinnem a figurát, ha ez nem sikerül, akkor nem szerzek egy pontot sem. Nemcsak a technika, de a taktika is fontos.

Milyen különbség van a hajók – kajakok között? Önök melyiket használják?

Az emberek legjobban a Dunacsúnyban található vízi szlalomot ismerik, amelyhez hosszú, spicces, könnyű, törékeny és nagyon gyors kajakot használunk. A cél a kapuk között átsiklani. Vízitúrázásra az ún. vadvízi kajakot használjuk. Műanyag kajakról van szó, amely rövidebb, nehezebb, nagyobb, hogy a vad folyóban kibírja a sziklákhoz csapódást illetve a vízeséseket. A szabadstílusú versenyeken, ahol akrobatikus elemeket adunk elő, még rövidebb kajakjaink vannak, például az enyém 165 cm hosszú.

Hol edzenek?

Sok időt töltünk Dunacsúnyban. Ha nincs kedvünk autóba ülni és vezetni, akkor átevezünk a Duna másik partjára a Danubiana múzeumhoz, átvisszük a kajakjainkat a csatornához, edzünk és pont így, a Dunán átevezve, hazajövünk. Sokszor visszük magunkkal az ötéves fiunkat. Ebben az esetben kettes kajakot használunk. Sok időt töltünk a konditeremben is.

Mennyit edzenek jelenleg?  

Ez egy nehéz sport. Az embernek meg kell tanulnia beleülni a kajakba, megtartani az egyensúlyt, megtanulni a vízen evezni. Eltart pár évig, amíg az ember beletanul a szabadstílusú kajakozásba. Nekem kitűnő edzőm volt, a férjem, gyorskurzuson mentem keresztül és három év elteltével kezdtem el versenyezni és eredményeket elérni. A „gyerek előtti” időszakban naponta kétszer edzettünk. Mikor megszületett a kisfiunk, a dolgok egy kicsit megváltoztak. Most télen szinte minden nap két órát edzünk.

Milyen eredményeket ért el a versenyeken? Úgy tudjuk, ezüstérmes lett az Európa-bajnokságon két hónappal a szülés után.

Ez így van. Kétszer lettem az Európa-bajnokságon ezüstérmes, néhányszor sikerült megnyerni a világ és Európakupát. Férjem háromszor lett második a világbajnokságon, kétszer Európa-bajnok, és a világkupa összetett győztese.

Valóban a szenvedélyük a kajakozás! Másképp nem tudom megmagyarázni azt, hogy évente több tucat napot töltenek a versenyeken és ezen kívül további több tucat napot töltenek vad folyók felfedezésével a világ távoli csücskeiben. Például 2017-ben 250 napot töltöttek otthonukon kívül – meglátogattak 15 országot, 12-szer repültek és 20.000 km-t tettek meg utakon. Meglátogatták Ekvádort, Ugandát, Zambiát, Costa Ricá-t, Kanadát, az USA-t, és további országokat. Kajakból olyan perspektívából látják a világot, amelyet egy gyalogos nem tapasztalhat. Melyik expedíció volt a legsikeresebb és a legveszélyesebb?

Mindegyik expedíció fantasztikus. Azonban a legsikeresebb és egyben a legveszélyesebb a Zambézi folyó felfedezése volt 2009-ben. Olyan kanyonban voltunk, ahol semmi sincs, nincs térerő, nincsenek emberek, viszont van sok krokodil és víziló. Teljesen a civilizáción kívül voltunk. Élveztük a vízitúrát, leírhatatlan élményekben volt részünk, de sok volt a veszély. Az expedíció végén például a férjem maláriát kapott.

Hogy fér bele ebbe az életstílusba a gyerek? A „gyerek előtti időszakban” csak ketten voltak, az ember ekkor rugalmasabb. Hogyan képesek megbirkózni ezzel a helyzettel? Otthon hagyják a fiukat vagy viszik magukkal?

Próbáljuk őt magunkkal vinni. Tudtuk, hogy szeretnénk gyermeket és folytatni szeretnénk azt, amit csinálunk, hisz ez az életstílusunk. Úgy terveztük, hogy egy fél évet kihagyok a szezonból és a második félévben folytatom. A fiunknak akkor kellet világra jönnie, amikor éppen otthon voltunk. Nem szívesen vagyok bezárva a négy fal között, így hat héttel a szülés után muszáj volt otthonról kiesnem. Mindent bepakoltunk, beleértve a hathetes gyereket, berakodtunk a karavánba és útnak indultunk – a vízhez. A fiunk kitűnően viselte a kirándulást. Az egyetlen dolog, amit nem szeretett, az az autósülés. Rosszabb volt, mikor Peťko egyéves volt és Kanadába kellett utaznunk a világbajnokságra. Nem tudtuk elképzelni, hogy vészeljük át az egy hónapot a sátorban. Nem engedhettük meg magunknak hotelt fizetni. A szövetség nem adott pénzt. A szponzortól volt pénzünk, de úgy kellett gazdálkodni, hogy az elég legyen az egész évre. Végül is sátorban laktunk egy réten, ahol nem volt villanyáram, sem víz. És jó volt. Nagyon nagy szerencsénk volt – kitűnő időjárást fogtunk ki. Peťko jól bírta. Mi már fáradtabbak voltunk – egy órát a férjem edzet, egy órát én, aki nem edzett, másokkal ellentétben nem pihent, hanem a kicsivel volt. Ma már csak nevetünk rajta, de kemény egy hónap volt.

Élményeiket rögzítik, videókat készítenek. Nemrég láttam egy előzetest a filmjükről az ugandai kajakosokról. Felkeltette érdeklődésemet. Mindjárt kapcsolatba léptem Önnel. Reméltem, hogy sikerül összehozni egy „teázást”, ahol elmesélnék a gútoriaknak az élményeiket. Sajnos, tavasszal ez nem jött össze, de remélem, hogy ősszel majd sikerül.   

Remélem, hogy még idén összehozzuk a találkozót. Nagyon szívesen mesélünk majd élményeinkről, de sok van belőlük. Ami a videókat illeti – férjem operatőr, úgyhogy minden utunkról sok-sok anyagunk van. Ugandában kilencszer voltunk. Ismerjük az ottani kajakosokat. Ennek a filmnek köszönhetően is sikerült az ugandai csapatnak először az ország történelmében kiutazni Kanadába a világbajnokságra – ami nagy álmuk volt.

Egy sportoló életében a legrosszabb nap, amikor megsérül. Múlt évben ez Önnel is megtörtént. Fennállt a veszélye, hogy abba kell hagynia a sportolást. Aztán mégiscsak helyrejött.

Porckorong sérülésem volt. A kajakozásnál és a vadvízi hirtelen mozdulatoknál ez nem vicc. A sérülés olyan komoly volt, hogy az orvos el sem tudta képzelni, hogy műtét nélkül rendbe jövök.  Végül is sikerült magamat rendbe rakni. Speciális gyakorlatokat végeztem a porckorongok lazulására és regenerációjára. Egy év elteltével újból elmentem a mágneses rezonanciára. Egy évvel ezelőtt a porckorong 7 mm-re volt kiugorva, most a helyén van. Az orvos nem akart hinni a leletnek. A biztonság kedvéért a férjem is elment megnézetni a hátát, neki is megállapították, hogy porckorong lazulása van. Neki már volt néhány komoly sérülése – műtve volt a válla, le volt szakadva a jobb és bal külső ferde haránt izma, a kétfejű karizma, négyszer volt maláriája, tovább övsömörje, könyökgyulladása volt. Az utóbbi időben jobban odafigyelünk testünkre, magunkra.

Mi vár Önökre az elkövetkező időben?

Július elején Spanyolországba utazunk a világbajnokságra. Küzdünk a finanszírozással. Várjuk, hogy a szövetség segít-e pénzbelileg. Az lesz az idény csúcspontja. Ezenkívül több kisebb versenyre megyünk Ausztriába, Csehországba és Németországba. Évekkel ezelőtt a versenyekre és a szabadstílusra összpontosítottunk. Most azt mondtuk, hogy már élvezni is szeretnénk a vizet és a kajakozást, feltöltődni energiával. Májusban Grúziába megyünk, felfedezni az ország vad folyóit. A világ e részében még nem voltunk, mindig nyugatnak indultunk. A szezon befejezte után Norvégiába szeretnénk menni és bejárni a karavánnal Európa vizeit.

Végül az érdekelne, hogy tetszik az élet Gútoron.

Túrócszentmártonban születtem, aztán Pozsonyban laktam, később Gútorra költöztünk. Kamasz lányként el sem tudtam képzelni, hogy valaha én itt letelepednék. Férjemmel Pozsonyban laktunk, de a nagyvárosban nem voltunk elégedettek. Amikor arról kezdtünk gondolkodni, hogy hol telepedünk le, az egyik feltétel az volt, hogy  víz mellett legyünk. A végső döntés Gútor lett. Jól döntöttünk, jól érezzük itt magunkat, meg vagyunk elégedve. A Duna és a töltés sok lehetőséget ad a sportoláshoz.

Köszönöm a beszélgetést és várjuk a teázást!

Beszélgetőpartner:

Krajčírné Nagy Julianna